akadálymentes épülethasználat

Korábbi bejegyzésekben többször utaltunk rá, hogy a legjobb megoldásokat is (pláne a kevésbé jókat) milyen könnyű utólag elrontani. Hogy egy rossz helyre tett bútor vagy egy bezárt WC-ajtó mennyi, amúgy elkerülhető bosszúság forrása lehet. Igaz, a bútor mozgatható, az ajtó bármikor kinyitható, mégis ezek a jelenségek igen sokat elárulnak a hazai akadálymentesítés helyzetéről, arról, hogy mennyire tartjuk fontosnak az ügyet, hogy mennyire értjük, értékeljük mások problémáit (amelyek bármikor a saját problémáinkká válhatnak…). Emlékeztetnek arra is, hogy nem elég kifizetni az akadálymentesítés árát, a beépített, megszerzett javakat használni és használni hagyni is tudni kell, különben kárba vész az erőfeszítés.

Alább néhány példa következik utólagosan akadálymentességtelenített akadálymentesítésre:

Eleve furcsa kicsit az orvosi rendelő várójában kialakított vezetősáv vonalvezetése (látszólag indokolatlanul törik meg az átjáró előtt) és kialakítása (itt-ott megszakad, ugyanakkor az irányváltásokat nem jelöli). A használhatóságot a vezetősáv szélére rendezett széksor csak tovább nehezíti (a bal oldali ajtókhoz pedig az ülőkéken kellene átmászni).

A székek üresek, de így is használhatatlan a vezetősáv.

A székek üresek, de így is használhatatlan a vezetősáv.

Polgármesteri hivatal bejárata. Bizonyára sokkal több kerékpáros jár a hivatalba, mint kerekesszékes, ettől függetlenül rámpára láncolni a biciklit semmivel sem bölcsebb dolog, mint ok nélkül használni az akadálymentes parkolót.

Biciklitárolónak használják.

Biciklitárolónak használják.

Vidéki rendelőben alakították át a személyzeti WC-t akadálymentessé. Természetesen nem tudtuk megnézni, hogy sikerült-e; az ajtó zárva, a kulcs nyilván jó kezekben. De nem ez az egyetlen akadály, amit mondjuk egy kerekesszékesnek le kell küzdenie, ha ebben a házban rendel az orvosa.

Inkább személyzeti WC, mint akadálymentes.

Inkább személyzeti WC, mint akadálymentes.

Fővárosi iskola információs táblája. A tábla rendkívül kevéssé sikerült (az alaprajzok torzak, léptéktelenek, a helyiségnevek közelről is alig kivehetőek), de még rossz helyen is van; az előcsarnok sötét zugába, egy ajtó fölé került, a fűtéscsőre drótozva. Braille-írással csak az iskola neve van kiírva – kb. 3 méteres magasságban.

Rossz, rossz helyen.

Rossz, rossz helyen.

Az előző bejegyzésben is volt egy hasonló felvétel; a beépített függőleges emelő okozta esztétikai veszteséget ott is virággal próbálta meg pótolni a személyzet. Végülis ez sikerült is… (Egyébként ugyanabban az iskolában található mindkét emelő, az imént bemutatott információs táblával együtt.)

Aki a virágot szereti...

Aki a virágot szereti...

This entry was posted in akadálymentes bejárat, akadálymentes vizesblokk, függőleges emelőlap, információs tábla, vakvezető sáv and tagged , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply