beltéri taktilis jelzések

Fővárosi általános iskolában, akadálymentesítési pályázati projekt részeként készültek az alább látható figyelmeztető és vezetősávok. Vannak ugyan a vakok és gyengénlátók között is, akik vitatják, hogy bármilyen funkciójú, méretű épületben egyformán szükség van taktilis vezetősávokra (egy olyan intézményben például, ahol az alkalmi látogatókat legtöbbször nem is engedik egyedül mászkálni, nem biztos, hogy nélkülözhetetlen), de a pályázat részeként kötelező volt valamiféle vezetősávokat kialakítani a közlekedő terekben.

Az akadálymentesítésre fordítható pénzügyi keret mértékéből adódóan föl sem merült a többszintes iskola mozaiklap burkolatainak cseréje, így a meglévő felületen kellett utólagosan kialakítani a szükséges taktilis jelzéseket.

A vezetősáv-szakaszok a lépcsőkarok és a lift helyét jelölik.

A vezetősáv-szakaszok a lépcsőkarok és a lift helyét jelölik.

Megmaradó burkolatokon sajnos egyáltalán nem egyszerű megoldani a feladatot. A célra felhasználható anyagokból általában eleve nehezen lehet igazán jól használható jelrendszert felépíteni. Emellett, mivel a felületek érdesek, a tisztításuk körülményes, ez pedig a higiéniai problémákon túl esztétikailag sem szerencsés. A jelzéseket általában ragasztással lehet rögzíteni, ami újabb gondokat okozhat, pl. ha a széleken elválik a ragasztás a burkolattól…

A megoldás tehát nem egyszerű. Jelen esetben az úgynevezett metrógumi alkalmazására esett a választás. Az egyszínű fekete anyag kb. 4 mm vastag, a felületén szabályosan kiosztva kb. 2 cm-es, 1 mm magas pöttyök vannak, ami viszonylag könnyen érzékelhető, de nem alkalmas az irányváltások, veszélyek (pl. lefelé vezető lépcsőkarok) stb. megkülönböztetett jelzésére. Kicsit vastag is, így botlásveszélyes lehet, kiváltképp, ha mondjuk felhajlik a széle a tökéletlen ragasztás miatt (ami előbb-utóbb szinte biztosan bekövetkezik már csak azért is, mert a vastagsága miatt valósággal arra ingerli az embert, hogy a cipőjével rugdossa – kiváló elfoglaltság két óra közötti szünetekre…).

A metrógumi felületét nehéz tisztán tartani.

A metrógumi felületét nehéz tisztán tartani.

A tervező szándéka szerint a vezetősávok nem készültek el az épület teljes területén, hanem csak a közlekedési csomópontokban, tágasabb terekben jelölik ki a különböző irányokat. A hosszú, egyenes folyosókon így csak oda kerültek jelek, ahol másik közlekedő vagy lépcsőház kapcsolódik hozzájuk.

A talppal is érzékelhető jelzés csak az irányokat jelöli ki.

A talppal is érzékelhető jelzés csak az irányokat jelöli ki.

A megoldás – megfelelő tájékoztató rendszerrel együtt – akár még működőképes is lehet, de a választott anyagról, a metrógumiról már a kivitelezés során kiderült, hogy problémás lesz a használata. Többszöri próbálkozásra sikerült ugyan valóban teljes felületen leragasztani a csíkokat, de így is hamar kikezdte az iskolai igénybevétel; több helyen már az első napokban újra kellett ragasztani. Az amúgy sem szép felületet szinte lehetetlen tisztán tartani, ami tovább rontja a kedvezőtlen összképet. Nagy jóindulattal:

Majdnem sikerült.

This entry was posted in - majdnem sikerült, vakvezető sáv and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply